Ha a hegyek öleléséből a Bodrog felé igyekszünk, akkor találkozhatunk olyan település nevekkel, melyek őrzik az első lakosok származását. Bár már az Árpádok idején is lakott település volt, a tatárjárás jócskán elnépteleníti a területet. Ezért IV. Béla olasz telepeseket hozatott az országba a szőlőkultúra helyreállítása érdekében.

Egykor mezőváros volt. Először a Perényieké, majd a pálos renddé egészen a 18. sz-ig. Történelmünk furcsasága lenne, ha valaki vagy valami nem pusztítaná el. Így a török is és a pestis is szedi áldozatait.

Fellendülést a 19. sz. hoz, ugyanis Lónyayak birtoka lesz. A család díszes kerttel körülvett kastélyt építtet itt. No, persze érdemes "beruházni", hiszen Bodrogolaszi a zempléni évezredes kereskedelmi és hadi út mentén mindig fontos szerepet játszott. A község kedvező fekvésű hegyoldalain ma is összefüggő, teraszos táblában termő szőlő található.

A Bodrog feletti magaslaton, kőfalmaradványokkal körülvett katolikus templom áll. Méretét tekintve ugyan kicsi, de annál értékesebb belülről, hiszen a román stílus csodaszép jegyeit fedezhetjük fel rajta, s az sem utolsó szempont, hogy a XII. sz-ban épült. Az alapok eredetiek, de a szentély része a XVIII. században épült újjá.

Már Nagy Lajos idejében említenek egy görög katolikus templomot, mely akkor még fából készült, de a XVIII. században késő barokk stílusban kőből építik