Erdőhorváti jelentős perecsütő központ volt a Zemplén megyei Hegyalján. Az itt készült perecek egyediségüknél fogva helyi különlegességként voltak ismertek és keresettek.Az erdőhorváti perec készítését szépanyai ágra hivatkozva a XIX. század utolsó évtizedeitől lehet nyomon követni. Akkoriban még minden családban volt egy perecsütő asszony. A XX. század közepe táján 15-20 perecsütő asszonyról tudunk, akik rendszeresen termeltek piacra, fő megélhetési forrásuk a perec volt. A perec fontos jellemzője, hogy kemencében sül. Sütéséhez két ember kellett. Az egyik a tésztából csíkokat vágott, s ezekből formázta a karkötő formájú csemegét. A másik a kemencénél ült: perecsütő lapátra rakta a pereceket, betette a kemencébe, egy idő után leütötte a lapátról, majd pacsittal igazgatta, hogy egyenletesen süljenek.
A perecsütő asszonyok napi elfoglaltsága a perec készítése volt. Emellett azonban mindig megsütöttek egy hétre való kenyeret is. Nemcsak a helybélieknek sütöttek, hanem vitték a perecet a környező településekre is. Elmaradhatatlan résztvevői voltak a vásároknak és piacoknak, terméküket vásárolták és árusították az élelmiszerboltok és a kocsmák.  Szállították szekéren, vasúton és a közelebbi helyekre gyalogosan is hátukra kötve fehér zsákban, ponyvában. Böjt idején még nagyobb volt a keletje, hiszen az öntött perec hagyományosan böjti étel.A perec sütésének fortélya jellemzően anyai ágon öröklődött, ezért egyediségét, különlegességét a mai napig megőrizte.

"Ahogy az ablakot letörlöm, látom, hogy többen nagy fehér zsákokat ponyvával hátukra kötve indultak a múltba. Vásárokba, búcsúkba készült a perec. Messzebbre nyolc család zötykölődött szekéren, mert nekik megélhetésüket jelentette a perec készítése. Eljutott Amerikába is, hallom - miközben az ablak újra bepárásodott."

"Hirtelen előkerül a pacsit, amit nem a kutya ad, hanem a mogyoró, melyből ez egy vessző, s arra hivatott, hogy a sülő pereceket való vele igazgatni és forgatni. Ami elkészült, kosárba került, ahonnan kiszedegettem és megettem. Úgy, ahogy készültek, abban a sorrendben. Hallottam, régen megöntötték túróval-mákkal, de én nem cifráztam.

1 |