Az 1800-as években Mád népszerű fürdőhely volt. Az Ada /Áldó/ kút patakja mellett alakították ki a "Fördőt". Régi írások tanúsága szerint Guti Péter a Fürdöház melletti vízimalmot bérelte. 1795-ben mondta fel bérleményét. A Szilvás-malom egykerekes volt, tölgyfa zsilipen keresztül vezették a néhány méterre ásott tóból a vizet, kereke felülcsapó volt. A XVIII-XIX. században már jelentős forgalommal rendelkezhetett a Fürdő, hiszen a fürdőházban vendégszobát és hat fürdőszobát is kialakítottak. Később, ahogy szálltak az évek, a Fürdő tulajdonosai is váltották egymást. A századfordulón Orczy László rendelkezett a tulajdonosi jogokkal. Ekkor már üzemelt a Fürdőkorcsma is. Ezt és a többi épületet Fekete János bérelte Orczytól. 1928-ban Müller Ede katonatiszt lett a tulajdonos. Anyagi gondjai miatt azonban meg kellett válnia tőle. Ugyanebben az évben vásárolta meg Rottunberg József csehszlovák fakereskedő.
Mivel ö maga csak évente néhány hetet töltött itt, az intézői teendőkkel id. Juhász Pál mádi lakost bízta meg.
A Fürdő virágkora ekkor kezdődött. A 26 holdnyi területből 18 hold szőlő volt, és jelentős területet képezett a gyümölcsös is. Gyönyörű parkokat hoztak létre, rózsafákat, díszfákat telepítettek. A sétányok szépsége és a telepített halastó híre messzire eljutott, annak ellenére, hogy idegenek csak külön engedéllyel látogathatták a Fürdőt. Szakértők is elismerték a kénes-savas víz gyógyító hatását. 1943-ban zsidó birtokként átvette a vitézszék, majd Illésházy Gábor tábornoknak adták. Ekkor kezdett romlásnak indulni a Fürdő. 1945-ben ugyan visszakerült Rottunberg József tulajdonába,de romlást neki sem sikerült megállítania.
1951-ben az Állami Gazdaság tulajdona lett. A nyolcvanas években került a mádi Tanács kezelésébe, erősen leromlott állapotban.
Jelenleg az önkormányzat tulajdona. Sajnos a tavat és a fürdőházat nem sikerült felújítani, helyreállítani, de hangulatos fapadokkal, asztalokkal és a terület rendben tartásával, ismét kedved kirándulóhellyé vált. A mádi iskolások évente kétszer is gyönyörködhetnek itt a természet szépségében, de az immár hagyományosnak számító iskolai kiránduláson kívül is sok mádi, illetve környékbeli család pihen, sportol a gyönyörű, beszédes fák lombjai alatt.