Tavasz közeledtével megélénkül a határ napjainkban is. Nem volt ez másként elődeink életében sem. Mivel a mádi ember legjobb barátjának a szőlőt tartotta, ezért mindig szívesen dolgozta, gondozta a megélhetést, a reményt jelentő szőlősorokat.
A metszés, a "vinyigeszedés", karózás után kétágúzás, "csirkézés" következett. A kötni járó asszonyok éneke, beszélgetése is messzire hallatszott, ezért mondták a férfiak, hogy az asszonyoknak inkább szórakozás a kötés, mint munka.
A "vinyige" begyújtásából már jósoltak is az akkoriak. Ha a füst a tőke fejéhez közel szállt, akkor a bő termésben hittek, ha viszont magasra szállt a füst, azzal vigasztalták magukat, hogy a bor ára is magas lesz.
Sok nyugtalanságot okozott a gazdáknak a "fagyos szentek" napjai is. Ha Pongrác, Szervác, Bonifác és Orbán napja is fagy nélkül múlt el, már remélték, hogy a bő termés jó édes lesz. Sokan kóstolgatták nyár elején a cseresznyét is, hiszen ha a cseresznye édes volt, biztosra vették, hogy a szőlő is édes lesz.

Az augusztusi szőlőmunkák (igazgatás, harmadlás, tányérozás) után minden gazda Istenhez imádkozott a jó időjárásért, az édes szőlőért. Október közepe felé közeledvén megkezdődtek a szüreti előkészületek. Súrolták a szüreti edényeket, égették, forrázták a hordókat és a borházat is kimeszelték.
A szüret megkezdésének napja október 28, Simon Juda napja volt. Ekkor tehát már hangosak voltak a szőlőföldek. A víg nótaszó mellett fel-felhangzott a "Puttonyos!" felkiáltás is. A gazda nótára szólított fel mindenkit, mondván "amíg énekelnek, nem esznek" Ha az időjárás kedvező volt, az asszonyok az aszúszemeket is kiválogatták. Ahhoz, hogy több szőlő férjen a gyűjtőbe, taposni kellett - csakúgy, mint ma.

Préselés után a gazda "cserpákkal" merte ki a mustot a "tőtikébe" (ezzel szűrte le a mustot), majd a mustot a hordóba töltötte.
Egyszerre folyt tehát a munka - már akkor is - a házban és a hegyen egyaránt.
A gazda borral kínálgatta a szedőket, gulyás, néha csusza csillapította a dolgozók éhségét. A szüret végeztével koszorú került a hordóra (félhordó alakú koszorú, szőlőlevéllel, virágokkal, szőlőfürttel gazdagon befonva, nemzeti szalaggal díszítve) és a szedők víg nótaszóval kísérték haza a gazdát.
Mikor már mindenütt elvégződtek a szüreti munkálatokkal, megtartották a hagyományos szüreti bált. Ennek a bálnak is messzire jutott a híre, hiszen úgy tartották "Aki a debreceni vásárban, a pócsi búcsún és a mádi szüreti bálon nem megy férjhez, örökké pártában marad" 1992-ben községünk vezetői felújították a szüreti bál hagyományait. A szüreti napokat szeptember végén rendezik meg. Ez 2007-ben szeptember 21-22. Az ünnepséget az ökumenikus istentisztelet nyitja meg, amelyet többnyire a borverseny követ, ahol a mádi gazdák vizsgáznak boraikkal országos hírű borászok előtt, legtöbbször igen szép eredménnyel. A borverseny ideje alatt az érdeklődők többféle kiállítást is megtekinthetnek,
(a szőlőtermesztés múltjáról, a község történetéről, ásványokról, stb.)
A legjobban várt szüreti felvonulás délután indul. A felvonuláson majorettek, fúvószenekar, iskolások, óvodások is részt vesznek.
Az egész falu kíváncsi a kisbíró, a szőlősáfárok, az ószeres és a cigányok szekereire is. A talus zsidó és a drótos tót minden évben nagy sikert arat. A felvonulást ma is, mint régen, a kerekenforgó zárja. A szereplők a felvonulás végeztével a kultúrház udvarán ismét előadják produkciójukat. Ezt követően kezdődhet a várva várt bál. Községünk lakosságán kívül sokan érkeznek a szomszédos településekről is. Néhány éve tűzijáték koronázza meg a mulatságot. Nagyot változott tehát a világ. A modern kor diktálta igényekhez igazodik a mai szüreti bál. Mégis párhuzam vonható a mai és a régi kor ünnepe, eseménye között. Bár az emberek felfogása sokat változott az évtizedek, évszázadok alatt, sok mádi embernek mégis mai napig él a szőlőbe vetett hite, s talán az a mondás is igaz még, hogy a mádi ember legjobb barátja a szőlő.