Rátka község a világörökség részét képező Tokaji Történelmi Borvidék egyik német nemzetiségi települése.
A településről az első írásos adat 1255-ben jelent meg. 1567-ben azon zempléni települések között emlegetik, amelyeket feldúlt a török, s emiatt lakosságát részben elveszítette. A megmaradt lakosság az erdélyi és császári hadak portyázásai miatt elmenekült. A község a regéci uradalom részeként ekkor már a Rákóczi család birtoka, s 1697-től teljesen lakatlan. 1716-ban

 Trauthson János Lipót Donát herceg tulajdona, kinek fia Trauthson János Vilmos a község újranépesítéséhez a Szent Német Római Birodalom alattvalói közül hívott be telepeseket. Így népesült be Rátka község 1750-, illetve 1785-ben a Schwarzwald- és a Boden tó környékéről érkezett családokkal.A 18. században betelepült németek egymás közötti házasodása, az etnikai-nyelvi összetartozás tudata, a hasonló szokások és értékrendek – beleértve a rátkai nép példás szorgalmát – zárt közösséggé formálták a település lakosságát. A Bretzenheimek 1806-tól 1876-ig tartó uralma komoly fordulatot jelentett a viszonylag elkülönülten élő rátkai lakosság addigi nyugodt életében.

Az 1750-ben, a betelepüléskor kötött úrbéri szerződésük helyett 1815-ben új urbáriumot kényszeríttettek rájuk, amely megfosztotta őket a korábbi szerződés számukra előnyös elemeitől, ráadásul a gazdatisztek folyamatos visszaélései is megkeserítették mindennapjaikat. Az 1841-ben kötött, a Mária Terézia-féle úrbérrendezés kötelmeit Rátkán meghonosító urbáriummal a lakosság végleg betagozódott az egységesen megkövetelt földesúri szolgáltatások kényszerű felvállalásába, amelynek következtében jogállapota és társadalmi helyzete tovább romlott. Rátka lakóinak 1870-es években megindult polgárosodását és a tőkefelhalmozást az 1880-as évek hatalmas, szőlőbirtokokat kipusztító filoxérajárványa nagymértékben visszavetette, s a település gazdasági élete a két világháború közötti időszakban sem talált magára. A társadalmi-gazdasági hanyatlás betetőzését jelentette a II. világháború kora. A győztes hatalom bosszúja különösen kegyetlenül sújtott le a rátkaiakra, a németes hangzású névvel rendelkezők könnyen váltak a „málenkij robot”áldozataivá. A történelem nehéz időszakain túljutva és a német nemzetiségi hagyományokból folyamatosan erőt merítve Rátka lakossága ma bizakodással tekint egy szebb jövő felé.