Ha a 37-es úton autózunk Sárospatak irányában útitársként, szegődik mellénk a Bodrog. Furcsán játszik velünk, hisz nem mindig mutatja magát. Bár, ha épp árad, akkor tengerré változtatja a vidéket.

Igaz ilyenkor rémisztő, de mégis van benne valami különös. Egyébként sokszor csak sejtjük ottlétét a bokros, fás részek kanyargásáról.  S hogy településeket fűz magaköré, arról egy-egy templomtorony árulkodik. Néha érdemes letérni a főútról, s megnézni ezeket az apró településeket.

Az egyik Szegi. Már az Árpádok korában is létezett, első ismert birtokosai a Buttkayak. Írásos emléke a XIV. sz-ból való, ahol Zugy néven említik. A XVII. sz. közepén a szatmári jezsuitáké is volt. A török dúlást nem kerülheti el, s így lakói elmenekülnek.

Az 1848/49-es szabadságharcban említik "utoljára", ugyanis határában fejeződött be a bodrogkeresztúri ütközetként ismert győztes csata, ahol a honvédsereg Schlick tábornok csapatai szenvedtek vereséget.