Legfrissebb bejegyzések:
2015-11-25
Innováció és hagyomány a Bokrétában | részletek
A pályázat a Bokréta Művészeti Iskola tanulóinak a tanórai és a tanórán kívüli tevékenységét, emellett a szabadidő hasznos eltöltését, az egészséges életmód elsajátítását annak népszerűsítését és...
2015-11-20
A Regéci vár fejlesztésének műszaki zárása | részletek
2015. november 13. Regéc Község Önkormányzata "A REGÉCI VÁR, AHOL II. RÁKÓCZI FERENC FEJEDELEM A GYERMEKKORÁT TÖLTÖTTE" PROJEKT INDULÁSA SAJTÓKÖZLEMÉNY A PROJEKT...
2015-11-03
Egri Érseki Palota Látogatóközpont | részletek
Bepillantás a püspök sekrestyéjébe, dolgozószobájába, kincstárába, képtárába, és könyvtárába kiállítás XVI. Benedek pápa szerint „a művészet, természeténél fogva egyfajta felhívás a...
» minden bejegyzés
logó tervezés


Érdekességek

A Tokaji vár története


Tokaj Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a történelmi Zemplén vármegye déli szegletében található a Tisza és a Bodrog összefolyásánál. A város Árpád-kori eredete igazolt, hiszen már Anonymus is említi Hímesudvar (Hymesudoar) néven. A fontos stratégiai helyen fekvő településnek egyben a természeti adottságai is kiválóak, hiszen itt találkozik a Zemplén, az Alföld területét képező nyírségi homokbuckákkal, illetve a mocsaras - ártéri gazdálkodásra kiválóan alkalmas - Bodrogköz, a jó táptalajjal rendelkező, gazdag termést adó Taktaközzel. A város számára tehát mindig is biztosítva volt a taktaközi gabona, a bodrogközi hal, a nyírségi gyümölcsök és természetesen a tokaji szőlő - ezáltal a bor. Emellett erre futott egy fontos kereskedelmi útvonal mely a Miskolc-Debrecen, illetve a Kassa-Nagyvárad közti árucserét bonyolította. Ráadásul ezen útvonalnak Tokajnál volt a Tiszai átkelőhelye - elkerülve a bodrogközi, illetve a Tisza menti mocsarakat. Fontos tudni, hogy a Tiszának gyakorlatilag Tokajnál a legkeskenyebb az ártere (középkori viszonylatban), hiszen itt a rakamazi magaspart és a Tokaji-hegy közötti távolság alig három kilométer. Ennek köszönhető, hogy mindig is itt volt az ország egyik legforgalmasabb folyami átkelőhelye.

Vegyük tehát sorra a település előnyeit: tökéletesen ellátható gabonával, hallal, gyümölccsel és vaddal; továbbá itt található az ország egyik legforgalmasabb révje és talán a legfinomabb fehérbort adó borvidéke. Ezen tényezők együttes hatásának köszönhető, hogy a település az Árpád-kortól a koraújkorig mindig is fontos szerepet játszott az ország életében. Ennek fényében nem meglepő, hogy Tokaj mindig is rendelkezett várral, várakkal - melyek feladata a nagy forgalmú, éppen ezért nagy jövedelemmel is járó rév védelme volt évszázadokon keresztül.


Kronológiai értelemben az első ezen erősségek közül egy földvár lehetett, melyet Anonymus említ: „Az imént mondott Turzol pedig Árpád vezér kegyéből ennek a hegynek a tövében (Tokaji-hegy), ahol a Bodrog a Tiszába ömlik, nagy földet szerzett, és ugyanezen a helyen földből való várat épített, amit a jelenben is Hímesudvarnak neveznek". A második már valószínűleg egy kis kővár, mely a Bodrog torkolata fölötti hegylábon emelkedik és valamikor a XIII. század második felében épül - de a helyi viszálykodások következtében hamarosan el is pusztul. Ezt a várat a forrásokban „Kwreu", azaz Kőrév néven említik. Először IV. Kun László ad rá építési engedélyt 1283. szeptember 20-án, a „nyíri" nemeseknek, majd Aba Amádé birtokaként is említik. A XIII. században minden valószínűség szerint tényleg állt a Bodrog fölött a hegyen egy kisméretű kővár, melyre egy mai utcanév (Óvár utca) és az utca fölötti szőlőskertek dűlőnevei is utalnak (Óvár-, Palota, Kalodás, Klastrom hegyi illetve Sánc alatti-dűlő). Ezek mellett viszont van egy egyértelműbb adatunk is, hiszen 1555-ben az akkor már a Bodrogközben elhelyezkedő „új" vár ostromáról a következőt írják: „...a régi földvár helyén, amely a Bodrog folyó fölött a hegyen található, annak árkaiban erőséget készítettek maguknak, és egy helyre felhordatva az ágyúikat, hadimasináikat és lövegeiket, éjjel-nappal szüntelenül lövetik ezt a várat...". Ezek alapján pedig szinte biztosnak vehetjük, hogy a XV. század előtti források erre, a mai Óvár utca fölött álló várra vonatkoznak, mely valamikor a XIII. század második felében épül és egy kemény ostrom miatt, már a XIV. század elején romokban áll és lakatlanná válik.

Tokaj történelmében a harmadik, egyben legfontosabb vár már nem a hegyen, hanem a Bodrogközben épül, valamikor a Kőrév nevű kisvár pusztulása után. Az „új" vár minden valószínűség szerint királyi tulajdonként épülhetett a rév védelmére. Első említése 1410-ből való, mikor is Zsigmond király Garai Jánosnak, Miklós nádor fiának adományozza 12000 aranyforint értékben. 1422 táján Lazarevics István szerb despota kezébe kerül át, kárpótlás jogcímén, de hamarosan utódja Brankovics György örökli azt, és 1443-ig biztosan birtokában is tartja. Ezek után, a század második felében a Hunyadiaké lesz az épületegyüttes - előbb Hunyadi Jánosé, majd Mátyás királyé, akik erődítési munkálatokat is végeznek rajta. 1458-ban fontos színhely a tokaji vár, ugyanis Mátyás királlyá választásakor kiújulnak a csehekkel a harcok és a környék nemesei itt tartanak gyülekezőt, majd indulnak hadba Mátyás oldalán. A következő évben viszont a király Szapolyai Imrének, akkori boszniai kormányzónak, horvát-szlavón bánnak adományozza a várat érdemei elismeréséül. Az ezt követő hetven évben a vár az ország egyik legfontosabb erődítménye, hiszen a nagy sikereket és magas pozíciókat elért Szapolyai család birtoka marad, akik a család hírnevének megfelelő állapotban tartják az erődítményt is, olyannyira, hogy a mohácsi csatavesztés után alig két hónappal Szapolyai Jánost itt jelölik a királyi trónra és végül Székesfehérvárott meg is választják Magyarország királyává, amit koronázással is szentesítenek. Ugyanekkor Habsburg Ferdinánd is magáénak követeli a magyar trónt, úgyhogy hadat indít Szapolyai ellen, amivel nagy sikereket ér el. Először Esztergomból szorítja ki, majd hosszú hátrálásra kényszeríti egészen Tokajig, ahol nagy csatát vívnak az erősség birtoklásáért, de végül Ferdinánd ágyúzással lerombolja a falakat és az erődítményt elfoglalja - habár János király még el tud menekülni a Tiszántúlra. Ezzel az ország két részre szakad. Ezután, 1527-ben Ferdinánd is királlyá koronáztatja magát, majd elkezdi híveinek osztogatni Szapolyai elfoglalt birtokait. Így kerül Báthory István nádor kezébe négy hegyaljai vár, köztük Tokaj is.

Talán a következő évek a legviharosabbak Tokaj életében, mivel Szapolyai már 1528 januárjában, heves harcokban visszafoglalja várat - mire Ferdinánd válaszcsapással reagál és újra megszerzi azt, de a harcok 1530-ig nem szűnnek meg és hol egyik, hol a másik uralkodó szerzi meg az erősséget. Végül Ferdinánd hadai győzedelmeskednek - így kerül a vár Ferdinánd hadvezérének, Serédi Gáspárnak a kezére, aki teljesen öncélúan bánik vele és a várossal is, ugyanis a jobbágyokat sanyargatja - a várost és a várat pedig saját zsebre kifosztja. Ennek ellenére a Serédi család kezében marad, egészen 1557-ig. Amikor a Serédiek közül az utolsó tulajdonos, Benedek meghalt, a várban maradt özvegye (Dobó Zsófia) és kiskorú gyermeke. A gyámságért - egyben a vár birtoklásáért a nagybácsi, Serédi György megtámadta az erődöt, de Dobó Zsófia várkapitánya, Némethi Ferenc megtartotta azt, mint utóbb kiderült magának. Hamarosan fordulat következett be az erődítmény életében, ugyanis Némethi átpártolt a Szapolyiakhoz, illetve az akkor uralkodó János Zsigmondhoz, sőt megkezdte a vár erősítését és a Tiszántúlon, Szerencsen, sőt Kassán is építkezésekbe fogott, hogy kellő védelmi rendszert tudjon Ferdinánd ellenében Tokaj köré vonni. Feltételezhetően ő építette ekkor ki a tokaji külső várat, kis kerek és szögletes bástyákkal, mely a Zsámboky János féle, 1565 körüli látképen látható.

Némethi tehát a vidék legerősebb várát építette ki Tokajban, mely ekkor élte virágkorát. A korabeli források is csak úgy emlegetik, hogy ennél erősebbet és felszereltebbet aligha találni és valóban ekkor volt itt a legtöbb katona is, a lovagságot és gyalogságot is összevetve körülbelül 2000 ember, melyhez János Zsigmond még 1000 lovas és 600 gyalogos kiküldését rendelte el. A Habsburg birodalom tehát joggal rettegett Tokaj erejétől ekkoriban. Nem csoda tehát, hogy a kor egyik kiváló hadvezérét Schwendi Lázárt tették meg Felső-Magyarország várkapitányává, aki elsődleges céljának tűzte ki Tokaj visszavételét. A nagy összecsapás 1565. február 4. és 12. között zajlott és végül a Habsburgok győzelmével zárult. Schwendi bevonulásakor, az egyik német katona a következőket írja a várról: „...de Isten megadta a győzelmet nekünk efölött a fontos vár fölött, amihez fogható erősségét, nagyságát, hatalmas fejedelmi jövedelmeit nézve alkalmasint aligha találni. Ezen felül e vidéken a legszebb rezidencia...".

Ezzel a döntő csatával tehát újra Habsburg kézbe került a vár és a korábbi adománybirtok, illetve elzálogosított birtok helyett, magánkézből királyi kézbe került át. A várnak ez nem tett túlságosan jót, hiszen messze volt Bécstől, így pénzt sem szívesen áldoztak rá, bármennyire is kérték ezt az aktuális várkapitányok és építészek. Jól példázza ezt a várkapu renoválása is, amit szép faragott kövekből kezdtek újra rakni, majd a támogatás elmaradása híján kő boltív helyett, egyenes fa gerendázat került a tetejére. De nem csak a vár, hanem annak legénysége is siralmas állapotban volt - a katonák nem kaptak rendszeres fizetést, sőt élelmet sem, szállásuk is csapnivaló volt, ráadásul dolgozniuk kellett a kisebb építkezéseken. Ezért sokan szöktek meg, lettek napszámosok a szőlőkben vagy marhapásztorok a mezőkön.

1604-ben ilyen állapotban érte Tokaj császári őrségét a Bocskay féle felkelés. A hajdúk először nem érdeklődtek a vár iránt, így Básta generálisnak volt ideje ellátmánnyal feltölteni a raktárakat és felkészíteni a harcra az embereket. Viszont Bocskay emberei nem a harcot választották, hanem a kiéheztetést - amely egy év után teljesen megtörte a várvédőket, így fel kellett adniuk az erődöt. Azonban Bocskay hamarosan bekövetkező váratlan halálával a vár visszakerült Rudolf trónörökös kezébe, aki azt Thurzó György későbbi nádornak zálogosította el 1607-ben, 71590 forint értékben, amit az új király, II. Mátyás két évvel később már 115590 forint értékben erősített meg. 1616 karácsonyán meghalt Thurzó György, a birtok így fiára, az addigra már erdélyi fejedelemnek választott Bethlen Gábor bizalmasára maradt. Emiatt az akkori Habsburg uralkodó II. Ferdinánd belegyezett, hogy Bethlen 300000 forintért kiváltsa a várat Thurzóéktól és birtokaihoz csatolja. Bethlen Gábor saját költségből neki kezd a vár felújításának, kőfaragókat hozat és négyzetesre faragott kövekből kiválóan újraépítteti az ÉNy-i szögletes sarokbástyát, azonban Bethlen halálával (1629) ezen munkálatok is félbeszakadnak. A következő évtizedben az özvegy fejedelemasszony, Brandenburgi Katalin az erődítmény tulajdonosa. Sajnálatos módon ő nem tudja folytatni férje építkezéseit, sőt ezidőtájban a vár egyes épületei, például az öregtorony és a fegyverraktár kezd életveszélyessé válni, ugyanis már több évtizede roncsolódik a zsindelytető rajtuk, aminek következményében az esővíz komoly károkat okoz az épületekben. Sajnos ezeken az állapotokon a következő tulajdonos, Homonnai János országbíró sem tudott változtatni, így az 1640-es évek elejére az épületek gyakorlatilag lakhatatlanná válnak. Ezen okok miatt történhetett az meg, hogy mikor I. Rákóczi György 1644-ben Erdélyből indított hadaival a vár alá érkezik, a csekély létszámú őrség szinte harc nélkül behódol neki. A Rákócziak idejében sikerül a tokaji várnak visszanyernie valamicskét egykori hírnevéből.

1660-ban viszont újabb fordulat áll be Tokaj történetében, ugyanis a férjét túlélő Lórántffy Zsuzsanna meghal, sőt nem sokkal később fia II. Rákóczi György is életét veszti az újabb török támadásokban. Ekkor a vár újra Habsburg kézre kerül. Lipót császár az Erdélyt dúló törökök ellen sereget küld, mely ármádia 1660-ban egész évben Tokaj mellett táborozik De Souches tábornok vezetése alatt, aki egy felmérést is készíttett Tokaj város tágabb környezetéről. Ekkor Lipót császár 1660-ban a romos várat jelentős mértékben megerősítteti. Sajnos anyagiak nekik sem állnak korlátlan számban rendelkezésükre, ezért a várfalakat ők sem kőből, hanem fából és földből építik újjá. Hatalmas föld-fa szerkezetes sáncokat emelnek, melyeket kívülről többszörös paliszádfal (sorban egymás mellé vert, kihegyezett oszlopokból álló védmű) védett. 1660-tól 1668-ig a várat kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan építik, újítják, mely építkezések Jacob von Holst és Lucas Geörg Ssicha hadmérnökök nevéhez köthetőek, akik munkájukat jól dokumentálják.    


Ezek az utolsó nagyobb erődítési munkák, melyeket a váron végeznek, ugyanis 1670 április 10-én kitört az I. Rákóczi Ferenc vezette Felső-Magyarországi felkelés, melynek egyik fő színhelye a tokaji vár. Rákóczi emberei ugyan komoly ostrom alá veszik a frissen felújított várat, de a hosszúra nyúló harcokban a támadó fél bizonyul gyengébbnek, így a felkelés megbukik és a vár Habsburg kézen marad. A 70-es évek első felében kijavítják a harcokban keletkezett hibákat a falakon, sőt 1673-ban egy új, cölöpös híd is épül a Tiszán, mely már nagyobb forgalom lebonyolítására is alkalmas. De a zavargások nem szűntek meg és előbb a Thököly féle felkelésben, majd a Tokaji Ferenc vezette hegyaljai felkelés során is folyamatosan pusztult a vár.

A tokaji vár története a Rákóczi szabadságharccal fejeződik be. A fejedelem hosszas ostrom után, 1704 tavaszán veszi be a várat. Rákóczi ekkorra már szinte az egész ország ura, a szabadságharc ekkor éri el legnagyobb sikereit - ennek fényében furcsának tűnhet a fejedelem váratlan döntése, miszerint a várat le kell rombolni. 1704 őszén adja ki a parancsot a vár elhányattatására, amit 1705-tavaszáig véghez is visznek - sőt valószínűsíthetően az erőd egyes részein még a Bodrog és Tisza vizét is keresztülvezetik, hogy használhatatlanná tegyék azt. Arra a kérdésre, hogy Rákóczi miért romboltatta le a frissen bevett várát, nehéz válaszolni. A megoldás talán az lehet, hogy a felújítások ellenére katasztrofális állapotban lévő vár fenntartása sok pénzt felemésztett volna, ráadásul ha őrizetlenül hagyja a várat, akár császáriak, akár egyéb lázadóelemek veszélyt jelenthettek volna a hátországra - ezért dönthetett az erősség megsemmisítése mellett. Emellett a várban található ágyúkra is szüksége volt a fejedelemnek (28db), hiszen azokkal ostromolta 1705-ben Eger várát.

Építéstörténetileg a következő észrevételeink lehetnek: a négy rondellával (kerek bástyával) ellátott belső vár, melyben egy emeletes torony mindig is állt, minden valószínűség szerint a XIV. század második felében épült Zsigmond király korában. A négyszögletű várban a Hunyadiak is építkeztek, ekkor épülhetett az emeletes torony mellé a palotaépület. A belső várhoz az ötödik - vasaló alakú bástyát (ami szakmai szempontból egy oldalazó mű - ágyútorony) valószínűleg a Serédiek építették a XVI. század első felében. A külső várfalat első formájában - viszonylag kisméretű kerek és szögletes bástyákkal Némethi Ferenc a XVI. század közepe táján építi ki, melyet a Habsburgok az 1565-ös nagy csata után, minden valószínűség szerint hasonló alaprajzzal felújítanak. A négyszögű, szögletes bástyákkal ellátott külső várfalat, talán a század második felében szintén a Habsburgok kezdik építeni - a „modernizáció jegyében", de pénzhiány miatt igazán ezek a kőfalak sohasem épülnek meg tökéletesen, sőt ekkor kezdődik az épületek évszázados pusztulása, amit ugyan Bethlen építkezései megállítanak 1630 körül, de csak ideiglenesen. Megállapíthatjuk, hogy az 1650-es évekre a vár szinte teljesen használhatatlanná válik, de 1660-tól kezdve a Habsburgok a törököktől tartva nagyszabású felújításokba kezdenek, igaz nem kőből, hanem csak földből és fából, de a hidak védelmére a szárazföldi hídfőknél is megépítik a védműveket (ravelinek). Ezek a romlandó anyagból készült sáncok viszont II. Rákóczi Ferenc korára olyan szinten lepusztulnak, hogy a fejedelem jobbnak látja leromboltatni a várat, mint újjáépíteni és védelmezni azt.
A tokaji vár története szövevényes és bonyolult, de egyben ugyanolyan homályos is, hiszen a részletekre és a pontos építési fázisokra, az épületek formájára, méreteire és funkciójára nézve kevés információt szolgáltatnak a korabeli leírások. Ezeket a kérdéseket csak régészeti úton lehet megválaszolni - mely kutatások 2007 nyarán el is kezdődtek és jelentős eredményeket sikerült felmutatniuk.


Ajánlja a cikket ismerősének | Nyomtatható verzió | Cikk tetejére

Kapcsolodó cikkek:


A Borkóstolás Technikája | részletek
A bor titokzatos ital, és csak annak tárulkozik fel, aki okosan és szépen közelít hozzá. Érzékszerveinken keresztül szerezhetünk benyomásokat a külvilágról, így ezek segítségével találkozhatunk a borral is. Mint minden megismerés, ez is a látással kezdődik. Mielőtt alaposabban szemügyre vesszük a bort, megnézzük a "ruháját", azaz a címkéjét. A címkék sokfélék lehetnek. Vannak bőbeszédű,...

Tokaji Borok fogyasztásához ajánlott poharak | részletek
"Az ideális pohár az a láthatatlan edény, amelyben a bor minden érzéklehető tulajdonsága teljes mértékben érvényesül..." Az ideális pohár vékony falú és díszítésmentes. A vékony fal hőkapacitása csekély, a bor nem melegszik fel a pohártól, s ami fontosabb, optikai képe az ilyen pohárban alig változik. Nem keletkeznek zavaró tükröződések, csak a bor saját színei és árnyalatai jelennek meg. A...

Tokaj-hegyaljai Borvidék bemutatása | részletek
A Tokaj-hegyaljai borvidék 87 km hosszúságban és 3-4 km szélességben foglal helyet 5500 hektárnyi területen, három jellegzetes hegy, az abaújszántói és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, valamint a tokaji Kopasz-hegy közötti háromszögben, 28 település határában. A Tokaj-hegyaljai borvidék zárt térség, ami azt jelenti, hogy ide más területről származó szőlőt, mustot, bort - palackozott borok kivételével -...

Kádármesterség | részletek
A ZEMPLÉNI-TÖLGY ÉS A KÁDÁRMESTERSÉG A Zempléni-hegység területén a miocén kori, 15-20 millió éve működött tűzhányók vulkáni tevékenységének anyaga, illetve a hajdani vulkánok lepusztított, a természet erői által alakított formakincse uralkodik. Itt található a mai Magyarország legmagasabb, legépebben megmaradt tűzhányó kúpja, a tokaji Nagy-Kopasz, mely büszke védőbástyaként őrzi a Zempléni...

Szüret és szüreti mulatságok | részletek
A szüret A szüret a különböző történelmi korokban mindig többet jelentett egyszerű munkánál. Ünnepnek számított és számít ma is, hiszen egy egész évi munka gyümölcsével szembesül a szőlőművelő. "A szüret a XVI. és XVII. században igazi sátorosünnep volt, melyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek. Városaink statumai szerint szüret idején még a törvénykezés is szünetelt!" Az 1700-as...

1 | 2 | tovább


Add a Facebook-hoz

eXTReMe Tracker

Add to Google

Bookmark and Share

Egri Érseki Palota Kulturális, Turisztikai és Látogatóközpont

Élő vár zemplénben!

Tolcsvai Szirmay—Waldbott-kastély Látogatóközpont

Regéci Vár és Látogatóközpont

Nemzeti és Történelmi Emlékhelyek látványtérképen

Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. | Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Bt.