Ha belépünk egy múzeumba megilletődve nézzük a tárgyakat, s arra gondolunk, vajon eleink hogyan használták, ill. hogyan éltek. Nos, Tolcsván van egy múzeum, ami ennél több, ugyanis itt mindent nemespenész rejt.

Olyan az egész, mint Csipkerózsika világa, ahol megállt az idő. Puha, szürkészöld lepelbe burkolódzott a palackok sora, s talán arra vár, hogy évszázados álmából valaki felébreszti. Százezernél is több italt tárolnak itt, s köztük a doyenje az az üveg, amely 1680-ban készült aszút rejt. De számos üveg "díjnyertes" nedűt is rejt. Igaz, ők már nagyon fiatalok, hiszen címkéiken 1870, 1936 stb. szerepel. Aki tényleg kedveli a kuriózumokat, már kóstolhat is az 1950-es, 1960-as évjáratokból.
A borok látványától, a történelem szellemének igézetétől és netán a kóstolástól megittasodva kilépünk a pincéből, nézzünk szét a községben, amely még itt-ott őrzi a régi fényt.
A birtok hajdan a Rákóczi- család tulajdonában volt. A Királyudvar a XVII. században épült, reneszánsz stílusban.
Már messziről megismerésre csábít a Kincsem-szőlőhegy tetején a Waldbott-borház. Nagy kert övezi az 1659-ben épült barokk Desswffy-kastélyt, ami többszöri átalakítás után is impozáns épület. Szemet gyönyörködtető a gótikus katolikus templom. A leletek alapján a XIV. században épült. Érdekességei, közé tartozik, hogy tornya nem a templomhajó végén, hanem az oldalában áll, fa kupolája körbejárható, s már innen érdemes kiválasztani az utat, amelyen kirándulni szeretnénk. Például a közelben található Mátyás király kúthoz, hogy igazi tiszta, jéghideg vizet ihassunk. Egyébként Tolcsva őrizte hat napig a magyar koronát 1806-ban.